partnereink
2013. szeptember 20.
XII. évfolyam 9. szám.
Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
KÖNYVAJÁNLÓ
Milyen Magyarországot akarunk?

Én olyat
ami nem ázik át. Aminek nincs leszakadva a füle. Ami nem okoz demenciát. Amihez van  kapaszkodó. Ahová beférnek a mütyűrjeim. Ami hétvégén is nyitva van. Ami alacsonypadlós. Ami kertkapcsolatos. Amit nem kell folyton kavargatni. Ami nem tartalmaz nátrium-glutamátot. Ami olyan, mint a másik. Ami nem olyan, mint a másik. Ami kis helyen is elfér. Amit hagyma nélkül is lehet kérni. Amire van magyarázat. Amire nincs mentség. Aminek egyben lejön a héja. Amitől nem kell rögtön beszarni. Amit felérek. Amit a fiam is felér. Amit az apám is végig bír ülni. Amihez adnak villát. Ami még a hülyének is megéri. Aminek alul van a kapcsolója. Amiről ódákat lehetne zengeni. Ami szépen gyógyul. Ami vízzel is kijön. Ami nem ereszt. Ami nem izgat. Ami nem fuvalkodik fel. Amiért még a világvégére is érdemes lenne elutazni.
A MEK-ről letőlthető
művek

Munkatársaink Honlapjai
Naplók, jegyzetek.
(blog)

Tartalom
van egy ország
ahol lakom
semmi ágán
lógó
flakon
van egy város
ahol élek
ahány test épp
annyi
lélek
ahány lélek
annyi lom is
utcára tett
irgalom is
itt egy kiságy
ja de
édi
ott egy ülve
alvó
dédi
kibelezett
öreg szekrény
arcokat be-
futó
repkény
bontott ajtó
kilincs nélkül
földönfutók
bilincs nélkül
áll a posztos
mint a nádszál
bokáig le-
rohadt
lábszár
itt egy szép könyv
ott egy labda
ez még bor
de ez már
abda
nem az összes
csak a nagyja
aki tűri
aki hagyja
aki tűrte
aki hagyta
nem az összes
csak a nagyja
vasárnap volt
ahogy mindig
felöltöztek
ahogy illik
csupa dolgos
derék polgár
egy se ruszin
egy se
bolgár


olyan szépek
hogy az csuhaj
egyik bérlő
másik
tulaj
kitűnőre
szerepeltek
álmukban sem
szemeteltek
nem engedték
hosszú
lére
elindultak a mi-
sére
kukákat se
borogattak
kutyákat se
kurogattak
mise után
leszavaztak
bezabáltak
be is basztak
pöri volt tán
isler is
jóllakott az
isten is
nem az összes
csak a nagyja
aki tűrte
aki hagyta
aki tűri
aki hagyja
nem az összes
csak a nagyja
rajtam is múlt
rajtam múlt
tegnap kezdő-
dött a múlt
elkezdődött
vége van
borzalom és
béke van
semmi
ágán
lógó
flakon
van egy ország
ahol
lakom
nevezd nevén
szolgáld
vakon
ma még bölcső
holnap
vagon
          v
Erdős Virág
van egy ország
l
Lelkes Miklós
Anyag varázsol
            (Kaskötő Istvánnak)

Mi ne látnánk, hogy csak az Anyag varázsol,
állít, bíztat, kételkedik, vagy cáfol?
Olykor meg rá- rádörmög erre-arra,
mint mesék kedves, medvés öregapja.

Bár lehetne felénk kitárt szabadság, -
de jövőből mit hozott végül? Rab Mát.
S mit teremtett? Oly tökéletlen népet,
amely jót rosszra könnyen átcseréltet.

Az Anyag költ, és sohasem a költő,
de versben Kérdés megszülethet, felnő,
s lassan börtönét kitapintja, bontja
válasz éhes, elszánt paradoxonja.

Választ kap-e? Most legelőjét várja
a nép, Anyag szánandó birkanyája, -
de vers (ha vers) tudja: mozgó Anyagban
más Idő is, szépséges lelkű dal van,

éden ébrenlét, s fényringású álom,
egy égi föld,  szíveket megtalálón.
S az, mi nem kell még: bátor, igaz Eszme, -
s egyszerre néz végesre, végtelenre.

Rímek futnak, a sorok Közelt kérnek
Tőletek, alkony-hajnal Messzeségek,
s Végtelenből végesnek jelző pírt ad
gyönyörű szín, piroskoronás Csillag.

Anyag mozgásban, reméljük, majd eljő
Kérdést kiáltó, Választ váró erdő,
új út emberhez méltóbb indulása, -

Élet, Halál, Dal teljesebb varázsa.

(2013)

Szerkesztő, próza: Kaskötő István
Szerkesztő, versek: Kamarás Klára

Ricza István
Egy árva levélről
Egy árva levél se marad meg a fákon,
csak reszketeg és üres ágak, az ám…
S míg bóvliba süllyed a drága hazám,
fentről szakadatlanul árad a mákony.

Nyugdíjakat is szavatolja a kormány,
olvassuk a nagy vezető levelét,
bár tudja, hogy ehhez a pénz nem elég,
hát majd csavarunk a melósnak a normán.

Új útkeresők soha el ne feledjék,
zsákutca lehet, mi felé visz a láb,
és hullhat a könny, meg a vér, a verejték,

hajléktalanok hada sem fogy alább…
Sejtem, hogy ilyent, ugye, senki se mér föl:
Hány sort lehet írni egy árva levélről?

                      1.

Horvátország, Dalmácia és Krajna,
Isztria hercege-őrgrófja: Bertold
négy fiút nemzett s egyetlen leányt, ki
magyar királynak lett a felesége.
Második Endre udvarába ekképp
került meráni Gertrúd, s nemsokára
követte négy fivére: Henrik, Ottó,
Eckbert, Bertold – s mert mindig jó talaj volt
hazánk az intrikák parlagfüvének:
tőlük is gyakran tüsszögött az ország.
S ideözönlött a német lovagrend,
hirdetve, hogy Krisztus hitére térít
kunt s besenyőt is, ámde igazából
pöffeszkedni és harácsolni jöttek.
Második Endre, félve és imádva
királyi nőjét, ellenkezni nem mert,
sőt, inkább tett kedvére e heréknek,
mint a magyar /szintúgy mohó/ uraknak,
kik – megelégelvén mellőztetésük –
a gyűlölt asszony végzetét kimondták,
mikor Halicsban harcolt a király és
esélye sem volt hitvesét megóvni.
Péter ispán s a Bár Kalán nemzetség
sarja, Bór Benke – Bánk bán – volt vezére
az összeesküvőknek, harmadiknak
melléjük állott Bánk veje: Simon bán.
S egy nap, ezerkettőszáztizenhárom
szeptemberének végén ölni gyűltek:
többen sátrába törtek Gertrudisnak
s lekaszabolták.
Bánk nem volt közöttük

Baranyi Ferenc
K O N S Z O L I D Á C I Ó
Szép, hogyha cseng-bong,
csilingel a vers,
az érdeme is, joga is, hogy
tessék,
de ha csak csillagokról
énekelsz,
nem egyéb az, mint csillogó –
üresség.

Hoitsy-Horváth Edit
ARS POETICA
1929-2007
Kinek az udvarából jönnek elő a vérebek?
Az éjbe kimerészkedők közül hányat nyírnak ki,
az áldozatok hova tűnnek el kora reggelig?

Úgy szaladok, mint gyerekkoromban, a süvöltő szél
holdárnyékként követ és a kanyarokban eltűnnek
üldözőim. Csak lélegzetem árulhat el, rejtőzködve élek.

Elfelejtetted? A tömeg állt bevérző sebekkel
a téren, senki nem mert a másik szemébe nézni,
nehogy rámutassanak. Néki a függöny legördült.

Eddig is volt és ezután is lesz, aki nyájasan
rád ismer, talán a legjobb barátodnak hitt csókos
júdás, mert az őrület és vakság újabb formája

elhiteti vele, a farkas is nyuszi, csak kicsit nagyobb.
Látom előre, holtan elterülök itt a porban
magamtól, az ebek pedig hiszik, ők ejtettek el

Ódor György
Vadászat
Sárközi László
Veszélyesen élek
...vad világváros vadvilága vagyok;
pompanélküli s tisztán egyszerű
akár a beton, amelyből sarjadok,

magányos élet; mégis egybefűz
magja s mivel tudom – tovább nem adom:
magamért élek s magamnak akarom
majd sírom, mellyel időm elvegyül

s egynyári testem; lelketlen, végső
érző ősz a párom s majd mindent betakar
a barnaszürke múlás és ravatal
lesz e föld s fáj önző, önemésztő

telem: élni – életvágyam felragad
csillagok fölé taszítva, vérző
lánggal, mely szűnni nem tud és nem akar...

Nekik hízik pénzed a konyhád melegén,
az ő hangjuk sziszeg radiátorodban,
ők adnak vizet, ha arcodról lemosod,
kényszer henyélésed keserves gondjait.

Az áramuk zizeg ócska kapcsolódban,
ha fényt keres szemed, ha dolgozik kezed,
itt minden csak látszat, minden kifosztva már,
itt a tisztesség, gazdát alig talál.

Ott az erdőszélén, színes vadvirágnak
álcázzák magukat, a szeméthalmazok,
kivágott fák, s rönkök bújnak a hó mögött,
mit nem loptak el a beszerző ösztönök.

Körötte nagybirtok, mint óriás polip,
úgy fojtogatja az útba esők házát,
gépeikkel sandán, ma még kerülgetik,
földgyaluk elé szánt életek fohászát.

Koosán Ildikó
Vasárnapi ének
Németh Tibor
A  tettesek
1938-2013
Hová tüntetek napfényes vasárnapok?
reggeli frissesség,  tisztára söpört utca 
az áhítat házsorok közötti  lépteivel?
vajon  hova,  ti  szagos-szappanos
mosakodások,  fehér,  vasalt ing,
ünneplőruha,  ránctalan méltóságok, 
s ti harangzúgástól visszhangzó hegyek?  
hová, ti családünnepek?  asztal, diófánk 
alá terítve, rajta gőzölgő húsleves,
aranyló rántott csirke, gyümölcs a fáról,
köröttünk macska, s kutyánk  viháncol,
jámbor  hullámos szőrű fekete pamacs..
vajon hová a tányércsörrenés  otthonos 
zenéje, e láthatatlan  tartókapocs?
fájó  hiányát szeretném dalba fogni most…
s ti álomhordozó délutánok, vajon hová?
késztetői  ábrándnak, mesének? hová a
nevetés,  az ének; hová a félszeg,  szerelmes
találkozások? s ti  magányos séták ?
tépett fűszálat ajkunk présébe tolva, 
elmélkedtünk, a világmegváltás  mintha
személyes küldetésünk volna, és nyűge
a gondolat szerteröppenő fecskerajának…  
hová tűntek a vágyak,  s a  nyár-meleg 
köpenyét  ránk takaró  lopakodó este?
hová az éjbe nyúló beszédes  hallgatások ?
talán a kor…  s vele mi lettünk  mások…

Megbújik  bennem  még  a kép, akárha
virágszirom  imakönyv lapjaiba zárva;
s hangulatát,  mert kérem,  visszahozza, 
vigasztalódni  e szenvtelen  köznapokba.

Szombathely, 2012 augusztus 20
Bányai Tamás
Egyszerű élet

Nagyanyám mesél. Valami bányáról, Petrozsényról (ugyan mi az és hol lehet?), szigorú nevelőszülőkről. Hideg téli este van, a tévé számunkra még ismeretlen, a szoba sarkában néprádió hallgat. Anyám kórházban, apámmal harag, persze, hogy harag, hiszen szüleim elváltak...
                                                                  tovább>>>
l
Következő oldal>>>
Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.Kattints a kép nagyítható.Kattints a kép nagyítható.
Kattints a kép nagyítható.
Mikola András
festőművész
...
1. oldal
l
l
2. oldal
Arany Tóth Katalin: Vágy
Bárdos László:
Thrombus mentalis
Bittner János: Lecsupaszítva
Bodó Csiba Gizella: Mozdulatlanok
Cselényi Béla:
a lidérc szappanoperája
Debreczeny György:
a fehér fényesség
Dobrosi Andrea:
Valami elveszett…
Fetykó Judit:
Szabad asszociációk
G. Ferenczy Hanna: Szeptember
Gligorics Teru: Ami maradt
Juhász Ferenc:
A hajnal fagyos rózsái nyílnak
Kajuk Gyula: Koraősz
Kamarás Klára:
Egy rövid dal a régi iskolámról
Kaskötő István:
Aphrodite bukása
Kő-Szabó Imre::
Az a fránya „baloldal”!
Köves József:
Ballada a lázadó birkákról
Lehoczki Károly:
Zöld, kék, fehér
Mentovics Éva: Aranyló díszben
Nógrádi Gábor: Egyetlen hit
Péter Erika: Csillaggá lettél
Pethes Mária: Vége
Simonyi Imre:
Őszi alkony 1941-ben
Tóth Krisztina: Tavaszi kollekció
Végh Sándor: Gyökerek
3. 4. oldal
l
Lelkes Miklós
mikroszkóp alatt
5. oldal
Juhász Gyula
versek
6. oldal
Litván György
Szembenézni a XX. Századdal
SAINT-SAENS
Symphony No. 2
I. Allegro
Bretagne Orchestra